Az újvárosi Mikler Roland egyre több és fontosabb szerephez jut mind a válogatottban, mind klubjában

Találkozik a válogatott és a Dunaferr vezetőinek elképzelése: valamennyien arra törekszenek, hogy fiatal, tehetséges játékosokat építsenek a csapatukba. Az már plusz- szerencse, hogy ez a két törekvés Mikler Roland esetében százszázalékosan szinkronban van. Az újvárosi kapus az európai kupacsaták és az NB I-es rangadók után egyre nagyobb szerephez jut a svájci Eb előtt álló keretben.

– Most a felnőttek között is megállta a helyét. Mi volt a südstadti torna legfőbb haszna?
– A győzelem és a sikerélmény mellett az, hogy kicsit összeszokhattak azok a játékosok, akik eddig ritkán vagy még sohasem szerepeltek együtt – mondta Mikler Roland. – Nekem az volt a legnagyobb élmény, hogy először játszottam azonos csapatban Nagy Lászlóval, aki vezéregyénisége a keretnek.

– Ugyanakkor voltak társai, akiket jól ismert.
– Főleg azok, akikkel a junior-világbajnokságon vettem részt. Amikor az a sor volt a pályán, amelynek több tagja augusztusban a vébén is jól játszott, akkor a mesternek szinte hozzá sem kellett nyúlnia a csapathoz. Ezek a fiúk egymás gondolatát is ismerik.

– Mennyit ér a tornagyőzelem?
– Mindig dicsőség, ha válogatott tornán az első helyen végzünk. Südstadtban négy olyan gárda csatázott, amely júniusban Európa-bajnoki selejtezőt játszott. Igaz, csak mi jutottunk tovább, de Ausztria és Fehéroroszország már akkor is megmutatta, egyre közelebb kerül az európai elithez. Nálunk sok fiatal élhetett a Skaliczki Lászlótól kapott bizonyítási lehetőséggel.

– Önmagát közéjük sorolja?
– Igen, és ezért is örültem, amikor a mester elmondta, elégedett volt a teljesítményemmel.

– A Dunaferrben értékelik, hogy jól szerepel a keretben?
– Nagyon is, bár a szerződésemet még jóval a Samsung-kupa előtt hosszabbították meg négy évvel. Dunaújvárosban adva vannak a lehetőségek, hogy szakmailag jelentősen fejlődjek. Vonzanak a nagy, külföldi csapatok, de először itthon szeretnék kiugró eredményt elérni. Új fiúk jöttek közénk, és ez az évad valószínűleg még rámegy a fiatalok rutinszerzésére. A jövő ősszel viszont szeretnénk pontokat rabolni a Veszprémtől és a Szegedtől.

– Mernek nagyot álmodni?
– Társaimmal a bajnoki cím megszerzését tűztük ki célul, ha nem is ebben az idényben, de a közeli jövőben. Ha ez megvan, jöhetnek az újabb kihívások, de már az idén be szeretnénk bizonyítani, hogy nem csupán két úgynevezett nagycsapat van az NB I-ben. Anyagiakban ugyan nem versenyezhetünk a Veszprémmel és a Szegeddel, de a pályán igyekszünk megnehezíteni a dolgukat.

– Visszatérve a válogatotthoz, az Európa-bajnokságot illetően is derűlátó?
– Nem titkolom, igen. Néhány alkalommal már korábban is kipróbálhattam magam Skaliczki László csapatában, és nagy megtiszteltetés volt, hogy a Samsung-kupára is meghívott. Tudom, hogy vetélytársaim rutinosabbak, de az idő nekem dolgozik, s vállalom a versenyt.

– Mi fontos még önnek a sport mellett?
– Most a kézilabda tölti ki szinte minden időmet, de a zene és a barátok is roppant fontosak. Lemezlovasként is rendszeresen fellépek, de ezt mindig egyeztetem Imre Vilmos klubedzővel. Jövőre szeretném elkezdeni főiskolai tanulmányaimat itthon, Dunaújvárosban, valószínűleg kommunikáció szakon.

MIKLER ROLAND
Született: 1984. szeptember 20., Dunaújváros
Magassága/testsúlya:190 cm/93 kg
Posztja: kapus
Klubja: Dunaferr SE
Edzője: Imre Vilmos
Első válogatottsága: 2004. november 16. Borlange (Franciaország, 23-26)
Válogatottsága/góljai: 9/0
Legjobb eredmények: junior-vb-3. (2005); junior Eb-4. (2004); ifjúsági Eb-8. (2003)