Dunaferr SE - MKB Veszprém 35-33 (19-15) Dunaújváros Dunaferr SE: Mikler, Iváncsik T. 5, Djukic 3, Kukucka 2, Zubai 1, Császár 11, Törő 6. Csere: Szathmári (kapus), Rosta 1, Kemény, Nagy K. 4, Grebenár 1, Dénes, Sándor 1. Edző: Imre Vilmos

A Százhalombatta ellen sikert követően újabb felkészülési találkozó várt tegnap délután a Dunaferr Se férfi kézilabdázóira, akik délután fél hattól az MKB Veszprém együttesét fogadták. Bár a vendégek mindössze öt-hat napja vannak edzésben, nagyon nehéz meccs várt a mieinkre, akiknek Imre Vilmos még a meccs miatt sem adott kegyelmet, s egy kőkemény délelőtti edzés után várhatták a délutáni találkozót. Rohanás, előny A mérkőzés első gólját a teljes csapattal érkező vendégek szerezték, akik még azt a luxust is megengedhették maguknak, hogy nyolc-tízpercenként teljes sorokat cseréljenek. Ez persze cseppet sem hatotta meg a piros-fehéreket, akik az első hat-hét perc kapkodó játéka után valósággal állva hagyták ellenfelüket, s két perc alatt lőtt négy indításgóllal, már a tizedik percben négy góllal vezettek (6-2). Mikler remekül védett, Császár valósággal ellenállhatatlan volt, s bár a vendégek a folytatásban már jóval pontosabban játszottak, mint a mérkőzés elején, minden veszprémi gólra volt válasza a Dunaferrnek, nemhogy csökkent, de tovább nőtt a két gárda közti különbség (15-9). A záró öt percet viszont nagyon megnyomta a bajnok, igaz ehhez kellett az is, hogy a mieink ziccereket hibázzanak, de hiába sikerült felzárkózniuk két találatra, Császár kilencedik gólja után, így is négyfás hazai előnyt mutatott az eredményjelző a szünetben (19-15). Győzelem fáradtan is A második játékrészben a Veszprém kapust cserélt, s a tavaly még dunaújvárosi színekben védő Stochl beállítása jó húzásnak bizonyult. Risó ugyanis valósággal lehúzta a rolót, így hiába védett többször is bravúrosan a mieinknél a szintén csereként beállt Szathmári, Lazarov és Gál góljaival fokozatosan csökkentette a különbséget a vendégcsapat, mely a negyvenedik percre utol is érte a piros-fehéreket (24-24). Innentől kezdve minden egyes találatért iszonyatosan meg kellett küzdenie a csapatoknak, melyek igazi presztízscsatát avanzsáltak a barátságos felkészülési meccsből, így a folytatás meglehetősen izgalmasan alakult. Hol a mieink, hol a Veszprém vezetett egy-egy találattal, de az utolsó öt percet ezúttal is a mieink bírták jobban, s Törő, valamint Iváncsik és Nagy Kornél góljainak, valamint Szathmári bravúrjainak köszönhetően végül legyőzték híres-neves ellenfelüket (35-33). A találkozó után Imre Vilmos, természetesen boldogan, de reálisan értékelte a látottakat. – Nagyon örülök a mutatott teljesítménynek, s ezt nem csak azért mondom, mert sikerült megverni a Veszprémet, ez lenne a véleményem akkor is, ha vereséget szenvedtünk volna. A győzelem ellenére azonban továbbra is a földön kell járnunk, mert rengeteg még a tennivaló. A mutatott edzésmunka tükörképe volt a találkozó, azaz a csapat hozzáállásával továbbra sincsen semmi gond, s az újak beépítése is remek ütemben halad, ám az több mint biztató, hogy bírtuk az általunk diktált tempót, s taktikai repertoárunknak, alig több mint a negyedét használtuk csak fel.